Több lombikos blogot olvasok egyrészt mivel érintve vagyok a témában, másrészt mások gondolatai is érdekelnek a lombikprogramról. Pont most olvasom egy ilyen blogban, ahol az író hölgy egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, majd újra jelentkezett, hogy ismét belevágtak a 8. (!!!) lombikba. A 9. hétig minden szépen is ment, majd missed ab-ra került sor. A fájdalom szerintem leírhatatlan. Nagyon is átérzem a blogíró fájdalmát, velem is ez történt pár éve a 6. héten.
Nem értem, hogy ott fenn Isten miért nem engedi meg, többek között nekem is, és a sorstársaimnak, hogy végre boldogok és anyukák lehessünk?! Amikor szinte ez az egyetlen vágyunk az életben!
A másik ez a lombik téma. Én is pont azért vezetem ezt a blogot, hogy akik olvassák, azok értsék, hogy min megy át az ember amíg egyáltalán eljut odáig, hogy várandós lesz. És utána még ott a félelem, hogy megmarad-e a baba.
A média ugyanis nagyon pörög ezen a témán, főleg, amióta magyar hírességeknek is így lett gyerekük. Ezzel nincs is semmi baj, ha nem úgy állítanák be a dolgot, hogy ez valami csudajó és ultrakönnyű dolog. Élő példa rá az anyósom, aki ilyen pletykalapokat olvasva, azt hiszi, hogy a lombikprogram sétagalopp, pedig egyáltalán nem az!
Ez most így hirtelen kiszakadt belőlem, de nem tarthattam vissza.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: